Múltkor találtam egy bőr pénztárcát a kukában. Onnan tudom biztosan, hogy bőr volt, hogy kilógott a címkéje. Egy percre elgondolkodtam. Az a pénztárca még jó állapotba volt, mi vett rá valakit arra, hogy kidobja? Nem nagyon tudom eldönteni, mert még ha meg is unja az illető, odaadhatja valakinek, esetleg felkereshet egy bőrkereskedőt, s megkérdezhetné szüksége van-e rá, vagy bármi… Igazából bármi jobb, mint kidobni a kukába. Azért remélem, ha egy hajléktalan megtalálja, neki legalább örömére szolgál. Én, mint környezet védő, nagyon támogatom a szelektív hulladékgyűjtést, de emellett nem csak a palackok, papírok és műanyagok szelektálására kell odafigyeljünk, hanem a bőrből készült dolgok külön gyűjtésére is!

Egyik barátnőmmel épp erről beszélgettünk, amikor eszébe jutott, hogy neki is kellene egy új pénztárca, mert a régi már nem elég jó.

• Miért? Mi baj a régivel? – kérdeztem tőle.
• Tönkrement a cipzárja. És lekopott a bőr a felszínén.

A kis táskájából elővette a pénztárcát és megmutatta rajta a cipzárt, és a lekopott helyet.

• Ez bizony így már tényleg nem olyan szép! – konstatáltam. – Pedig amikor kaptad, milyen jól nézett ki!
• Jól, bizony. Meg a fiú is, akitől kaptam, de most már…
• A fiú nincs meg, a pénztárca pedig tönkrement. – fejeztem be a mondatát.
• Ez annyira nem igazság! – fakadt ki. – Úgy hiányzik!
• Szerintem ne bánd… nem hozzád való volt.
• Mármint a fiú vagy a pénztárca? – kérdezte nevetve.
• Egyik se. – válaszoltam őszintén.

Ezen elgondolkodott. Talán nem igazán volt jó ötlet ezt így a szemébe mondani, de most már mindegy.

• Veszek egy újat! – csattant fel.
• Mármint miből? – kérdeztem.
• Pénztárcából. Fiú nem kell, csak a baj van velük! – mondta határozottan.

Elindultunk vásárolni. A barátnőm mindig is adott magára, így fontos volt, hogy olyan pénztárcát találjunk, ami igényes, fiatalos és illik hozzá. Valamint, hogy lehetőleg ne menjen tönkre egy év múltán. Bizony ilyen igényekkel nem könnyű jó pénztárcát találni, és amint boltról-boltra koslattunk, egyre biztosabb voltam benne, hogy a barátnőm számára most nem csak egy sima használati tárgyat keresünk, hanem az újrakezdés reményét. Szegény sok mindenen túl ment már. Volt olyan időszak is, mikor alig volt mit ennie, másoktól pedig nem fogadott el segítséget, még tőlem se. Akkor spórolt, így tudott kijönni a szegénységből és spórol most is. Nem vesz gagyit, hogy pár hónap múlva megint újat kelljen venni. Viszont nem költ feleslegesen méregdrága cuccokra sem. Mikor már az ötödik boltból jöttünk ki, szomorúan felkiáltott:

• Ezt nem hiszem el! Nem találtunk semmit!
• Fel a fejjel! – bátorítottam. – Ne add fel! A harmadik helyen ahol voltunk, volt egy olyan, amire azt mondtad: „nem is rossz”.
• Igen, de ami nem rossz, az még nem azt jelenti, hogy nagyon jó! – oktatott ki.
• Jól van, de most pihenjünk, igyunk egy kávét.

A mellettünk ülő lány, aki feltehetőleg hallotta a beszélgetést, ránk nézett és odaszólt hozzánk:

• Sziasztok! Bocsi, hogy így ismeretlenül rátok török, de azt hiszem, segíthetek nektek.

Ránéztem a barátnőmre, először azt gondoltam, biztos valami marketinges, aki próbálja rád tukmálni a dolgait, vagy valami lopott cuccokkal kereskedő valaki. De a barátnőm láthatólag nem tartott ilyentől. Ránézett:

• Igazán? Hogyan?
• Ismerek egy jó oldalt, ahonnan nem rég rendeltem egy tök jó bőr pénztárcát és azóta csak onnan rendelek mindent.
• Tényleg? Esetleg meg tudod adni az oldal címét? Egy próbát megér!
• Hát persze.

A barátnőm elővette a telefonját és leírta bele az ismeretlen lány által javasolt oldal címét.

Ezt követően pedig beültünk az egyik kávézóba és megnéztük az oldalt. Amint a barátnőm rákattintott, meglepve tapasztalta, hogy ez nem csak, hogy „nem is rossz”, hanem „nagyon is jó”.

Már elsőre talált olyat, ami tetszik neki, és ez bizony ritka dolog. Nagyon sok fajta termék közül tudott válogatni, igazán kedvére volt a nagy kínálat. Tetszett neki, hogy be lehetett állítani azt a keresőben, hogy milyen fajta bőrből készüljön az adott termék. És a színét is meg lehetett határozni! A barátnőm céltudatos, így a keresési módszerrel rögtön megtalálta a neki tetsző darabot. És nem is volt drága!

Megrendelte azonnal, és boldogan elfogyasztottuk a kávénkat immár letudva a pénztárca-gondot. Jobb kedve lett, és végre tudtunk másról is beszélni, vidám témákról.

Két hét múlva ismét találkozunk. Egy fánkozóban.

• Szia! Mi újság? – köszöntöttem.
• Szia! – üdvözölt. – Minden rendben. Jól vagyok. – mosolygott.
• Megérkezett mát az új pénztárcád?
• Hát persze! – mondta. Megmutassam?
• Naná! Még szép! Ez nem kérdés! – lelkesedtem.

Vidáman nyitotta ki a táskáját és húzta elő az új pénztárcáját.

• Nahát! Ez igazán szép! – dicsértem meg. – Jobb is, mint a képeken!
• Bizony! Én is így gondolom.
• Tökéletesen illik hozzád! – ámultam el.
• Igen, fontos is, hogy illjen hozzám, hiszen mindennap használom.
• Rendben megérkezett? Nem volt gond a futárral?
• Természetesen. Nem volt semmi gond.
• Akkor jó. Örülök! Elgondolkodtam… lehet, hogy én is fogok onnan rendelni!
• Ajánlom, hogy próbáld ki.
• Na, jó, majd ha megjön a fizetésem, tuti beruházok egy új pénztárcára! Meg egy új táska is kellene!
• És mit fog szólni a férjed?
• Mit? Hát semmit! Én pénzem.
• Ez igaz.
• Na és mit csináltál a régivel? Ugye nem dobtad csak úgy ki a kukába? – húztam össze a szemöldököm.
• Nem, nyugi. Odaadtam a kishúgomnak. Eljátszik vele.

Végül is, ez is egy megoldás… Nagyon aranyos az a kislány. És hát, minden nőnek szüksége van egy hozzá illő pénztárcára. Még ha nincs is pénze! Nem mindegy az, nekem is volt kiskoromba kis táskám, pénztárcám és retikülöm.

A barátnőmmel azóta is rendszeresen találkozunk. A pénztárcája azóta is megvan, és szerencsére nem kopott le a bőr róla. Szerencse, hogy akkor az az ismeretlen lány segített nekünk. Bár megköszöntünk, de lehet nem eléggé.

A férjemnek is megmutattam az oldalt, és neki is nagyon tetszett. Neki is rendeltünk egy új pénztárcát, mert neki már régóta az anyukája által vásárolt tépőzáras darab volt. Ez nem igazán illik egy férfihoz. Maximum egy kisgyerekhez. De szerencsére neki is találtunk egy olyat, ami tetszett neki is és nekem is.

A barátnőm azóta már nagyon sok mindent rendelt, és az élete újból sínen van. Megismerkedett egy fiúval, akivel még csak randizgatnak, de hát ki tudja mi lesz még belőle…